Shepherd Objektív: A szurikáta

 

20095476_65a0c9d85b8c95f0bc8f6a82d941c058_wm.jpg

Pár rövid és talán egyszerű gondolat.

A szurikáta nem egy nagytestű állat, voltaképp egy patkány méretű, kifejezetten intelligens, afrikai emlősről van szó. 

 

  1. Az állatkert.

 

A szurikáta vadállat. Életének, környezetének, ökológiai viszonyainak bemutatása megoldható fizikai kontaktus nélkül. Egy állatkertnek felkészülten kell állnia a VADÁLLATOK bemutatásának ügyéhez, mert ez nem csak kötelessége, de felelőssége is. Ha engedik, hogy az emberek kézközelségbe kerüljenek egy állattal, akkor az emberek azt az állatot meg akarják érinteni! A TILTÁS NEM SEGÍT! Erre világos példa az, hogy legutóbb egy család besétált a gepárdok közé egy vadasparkban, vagy az az eset, amikor egy nő a jegesmedvét akarta megérinteni és képes volt emiatt belépni a védősávon belülre és a medve megtámadta. 

Egy állatkertnek - ha megengedi - hogy a látogatók megérintsék, megsimogassák a vadállatokat, akkor olyan - jól szocializált egyedeket kell ehhez nevelniük - akik ezt elviselik. Ha nem akarják kitenni ennek a vadállatokat, akkor nem elég a tiltótábla, hanem olyan biztonsági berendezéseket KELL felállítani, amik hatékonyan választják el egymástól az embert és az állatot. Ha ezt nem teszi, akkor veszélyezteti a látogatókat, azaz a helyet be kell zárni, és mindaddig amíg a veszélyforrás létezik, zárva kell tartani.

 

  1. A szülők

 

Egy szülőnek alapvető feladata, hogy a gyereknek a lehető legkorábban megtanítsák mindazon együttélési szabályokat, amik a civilizáció velejárói. Egy szülőnek KÖTELESSÉGE megtanítani miért veszélyes az áram, a közút, a tűz. Ezt lehetőleg a gyerek 2-6 éves kora között, hogy mire a gyerek önállóan kezdi felfedezni a közösségi életet már világos legyen számára, hogy miért nem helyes, ha ollót nyomunk a másik szemébe, homokot eszünk, vagy ne adj isten átmegyünk a piros lámpám. 

Egy szülőnek felelőssége, hogy a gyereke betartsa azokat az elemi szabályokat, amik a társadalom egészére vonatkoznak és amik az esetek jelentős hányadában az élet védelmét hivatottak szolgálni. 

Ha egy szülő nem tanítja, nem készíti fel a gyerekét a civilizált életre, viselkedésre, az élet védelmében hozott szabályok betartására, akkor a szülő az elsődleges oka annak, ha a gyerekét ártalom éri.

 

  1. A gyerek

 

Egy nyolc éves gyerek már világosan kell, hogy értse az alapvető dolgokat. Látnia és értenie kell, hogy a tiltás okkal áll fenn és a tiltást egy adott helyben kik oldhatják fel. Ilyenkor az "apu lehet?", vagy az "anyu szabad?" gondolatok alapvető kérdéseket tudnak eldönteni (persze, ha a szülők sem rendelkeznek alapvető dolgokkal ez hiábavaló). Ha a gyerek ezeket a fogalmakat megtanulta, érti, illetve képes alkalmazni, akkor ez az eset be sem következik! Ha nem alkalmas ezeket használni, alkalmazni, akkor éretlen a közösségi életre, éretlen a közösségben való mozgásra, mert élete folyamatosan veszélyben van.

Ha a szülők ezt megtanították neki, ha érti mi a tilalom (lásd második pont), de mindezek ellenére mégis megszegi a szabályokat és tudatosan ellentétesen cselekszik és veszélybe sodorja magát akkor a tanulás egyik hatékony eszköze lehet a büntetés (lásd lejjebb.)

 

  1. Privát véleményem.

 

Az állatkeret ügyében: Én két millió forintra büntetném az állatkertet, felfüggeszteném a biztonsági főnököt (ha van ilyen), és elrendelném a biztonsági rendszerek felülvizsgálatát és átalakítását az állatkert teljes területén, mert így legközelebb a barnamedve kerülhet sorra, de azt nem lehet földhöz csapni!

A szülők ügyében: Az állatvédelmi törvény értelmében eljárás alá vonnám a szülőket. Minimum félmillió forintos kártérítést szabnék ki, illetve ezen túlmenően gyámügyi eljárásban vizsgálnám, hogy a szülők alkalmasak - e ellátni szülői feladataikat?

A gyerek ügyében: Az apa helyében felajánlottam volna az állatkertnek, hogy mostantól egy hónapig a gyerekem segíteni fog ganét lapátolni büntetésként. Ezen túlmenően komolyan elbeszélgetnék a gyerekkel, hogy tudja - e mit jelent elpusztítani egy állatot? (Az én gyerekem nem szegte volna meg a tiltást, pláne nem gyilkolt volna meg egy vemhes állatot).

 

  1. Mindezeken túl.

 

Fontos lenne tudni,  hogy mit érez a gyerek, miután megölt egy állatot, mert tudatosan, vagy tudatlanul de megszegte a szabályokat? Ha van bűntudata az élőlény pusztulása miatt (és nem a szidás és a társadalom megvetése miatt) akkor ebből az esetből vélhetően okulni fog. Ha nincs bűntudata, akkor ez szakorvos, szakember feladatkörébe utalható feladatokat jelent (pszichiáter, pszichológus).

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://shepherdszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr6313964974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz