Juhász Zoltán Shepherd

Bár a GDP magas, ez megtévesztő gazdasági lépések és teljesítmények összességén múlik, amiről már ejtettem pár szót (Itt). Természetesen osztom azt az alapelvet, hogy nem szabad az ország csődjére, gazdasági teljesítményének összeroppanására apellálva kialakítani bármiféle politikai véleményt, mert az ország gondja, pártállástól függetlenül, minden magyar ember súlyos gondja lehet (lesz).

Változás?

Az autóipari átalakulás, egy olyan iparági esemény, ami nyugodtan magára öltheti a „történelmi” jelzőt, és okait tekintve épp úgy hozzá tartozik az elektromos autóipar erősödése, mint a dízel botrány, valamint a klímaválság egyre közérthetőbb valósága.

Ez az átalakulás magával húzhatja a teljes világgazdasági struktúra megváltozását és olyan változások startköve lehet, amiről sokan, köztük én magam is, hosszú évtizedek óta álmodozunk.

Új idők, új modellek.

A piac átszervezi magát. A technológia lassan felfedezi azokat az utakat, amik révén megmenthetővé válik a civilizáció, ugyanakkor átalakul a fennálló társadalmi normarendszer is! Áldozatokat fog követelni a klímatudatos ipar, az ökológiai alapon szervezett agrárgazdálkodás, és a fenntarthatóvá szerveződő kereskedelem egyaránt.

Ez mindenkit érint!

Azokat is, akik értik és azokat is, akik nem! Hatást gyakorol a felvilágosult politikai modellekre épp úgy, mint az elavult panelekkel dolgozókra.  Áldozatokat fog követelni a tőzsdén, nyomot fog hagyni a mindennapok árcéduláin, és be fog szivárogni a munkahelyekre, otthonokba, az iskolákba és a társadalmi párbeszéd minden fórumára.

Miért pont az autóiparral kezdődik?

Igazság szerint nem azzal kezdődött. A technológiai környezeti forradalma bizony már közel negyed százada elindult és ennek alapvető elemei ott vannak az élet szinte minden területén (szigetelőrendszerek, energiatudatos építőanyagok, hőszivattyúk, napelemek, Led lámpák). A folyamatot innovációk sorozata indította meg. A mobilkommunikáció robbanásszerű fejlődése, a közösségi oldalak népszerűsége elhozott egy új és fontos fordulatot a társadalom életébe. Ez lett a szabad információáramlás, a szabad információszerzés kora.  És ezzel együtt járt mindaz, amit ma nyugodtan nevezhetünk új reformkornak is, amikor a társadalmi csoportok képessé váltak véleményükkel komplex folyamatokat befolyásolni!

A megújuló energia, a fosszilis energiahordozók problémái, a nukleáris energia szürke zónája mellett megjelentek a halott jegesmedvék, felégetett őserdők, és kihaló fajok ezreit felsoroló információk.

…és ezzel elérkeztünk a klímafélelem korába, a jelenbe.

Az iparági átrendeződés nem csak összeomlást, de felemelkedést is hoz.

A rugalmas politikai környezet, a változásra nyitott vezetők, a világ trendjeit, változásait követő politikusok új felfedezéseket tesznek és túlélésre kondicionálják választóikat. Hollandia ebben élen jár. A skandináv államok modellértékű munkát végeznek.

Megújuló energiára épített ipar, ökológiai gazdálkodás, fenntartható gazdasági szemlélet.

Franciaország 2050-re kivezeti a nukleáris technológiát, Spanyolország már most is napenergia nagyhatalom, az északi országok öles léptekkel építik ki szélenergia iparukat. Az ázsiai régióban Kína politikai alapvetései között a légszennyezés gondjainak megoldása kiemelt prioritást élvez és a megújuló energia terén máris világelsőnek tekinthető, miközben India és a mindig ócsárólt pakisztán is igyekszik felzárkózni…

…AZ EURÓPAI MINTÁHOZ.

És Magyarország?

Az autóipar átrendeződése hatással lesz ránk. Gazdaságunk nélkülözi a saját ipart, mezőgazdaságunk elhanyagolt, pénzügyi rendszerünk pedig pártpolitikai barátságok mentén szerveződik. A forint gyengülése olyan jel, amit az elemzőkön kívül senki sem vesz igazén komolyan, mint ahogy annak sincs hírértéke, hogy Győr, elsősorban olyan dízelmotorokat gyárt, melyekre a piaci igény belátható időn belül meg fog szűnni.

Ha a politikai élet valós gazdasági értékrendet követne, ha a jelen kormányzata stabil gazdaságot építene egy verseny alapú rendszerben, ha nem baráti alapon szerveznék az ipart, a mezőgazdaságot a pénzügyi szektort, ha az oktatás nem futószalag prolikat, hanem magasan képzett mérnököket adna, a változás kezelhető lenne.

De ezt nem látja a magyar társadalom?

A magyar ember is fél a klímaválságtól, fél a gazdasági összeomlástól, de sokkal jobban fél a misztikus, mesebeli dolgoktól, mint a reálgazdaság valós veszélyeitől.

A magyarok jelentős hányada hamarabb retten meg egy migránstól, mint annak lehetőségétől, hogy az autóipari válság miatt harmincezer ember vesztheti el a munkáját. Sokkal többen rettegnek a liberális szörnyektől, akik szabad eszméket, szabad gazdaságot, szabad életet hirdetnek, mint attól, hogy százezer iskolást nem a holnap kihívásaira, hanem a könnyű út keresésére, az ország elhagyására, vagy csak szimplán futószalag munkára készítünk fel. Rengetegen rettegnek attól, hogy elvesztik magyarságtudatukat, identitásukat, keresztényi értékeiket, pedig ezekért ma senki sem ad se ételt, se tiszta vizet, se tiszta levegőt.

A magyar társadalom az információs forradalmat csapásként éli meg, ahol a túl sok szabadság, túl sok felelősséget igényel. Olyan társadalommá váltunk, ahol az olvasás, a tudás, a tájékozottság, a valóság reális látása bűné vált, mert a túl sok információ formálta, túl sok felelősséghez, a magyarok nem kívánnak felnőni! Egyszerűbb a könnyű út, a "folytatjuk" politikai retorika gépies ismételgetése, semmint a kritikus gondolkodás fejlesztése. Túl sok tudást felmutatni bűn, mert aki ezt megteszi, azt a politika kirekeszti, megbélyegzi.

Az iparági átalakulás nagy nyertese lehetne Magyarország, ha nem adnánk az oktatást papoknak, ha templomok és stadionok helyett gazdaságot építenénk, ha mernénk és tudnánk értő és felfedező szemmel nézni a világot, ahol az információ szabadságának kora, képessé válik legyőzni a klímafélelem korát.

Magyarország ma bezárkózik! Félelembe, és közhelyekbe burkolt fenyegetés az élet, ahol ha nem vagy vallásos, nem szülsz cél nélkül, ha nem tapsolsz a pártnak, akkor nem is vagy jó magyar.

Mi lesz akkor?

A gazdaságunk – félek – meg fog roppanni. Drukkolok, és dolgozom érte, hogy másképp legyen, de tele vagyok súlyos kétségekkel. Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ha mégis bekövetkezik a pusztító rombolás, akkor azt a Fidesz és a Fideszt támogató milliók meg fogják tudni magyarázni.

Mi leszünk a bűnbakok.Azok akik másnak szeretnénk látni a holnap Magyarországát, semmint egy baráti alapon szerveződött gittegyletnek, ahol a vallási bigottság, a politikai rugalmatlanság, a lehúzásra szakosodott gazdasági lépések és a "munka alapú gazdaság" az alapvetések.

Sajnos igaz a közhely: „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosok meg tele vannak kétellyel.”

Én magam úgy vélem van megoldás, ugyanakkor mára már világos előttem, hogy ennek elérése, Magyarországi lehetőségeinek kiaknázása, ezzel a társadalmi hozzáállással, nagyon nehéz lesz. Drukkolok és dolgozom azon, hogy végül bebizonyosodjon, hogy tévedtem...