A napokban megint az egyik Fideszes közölte, hogy "féljek"! Egy másik rámutatott, hogy Gyurcsányista vagyok, egy harmadik leszögezte, hogy a Szocikat védem, egy negyedik elemezte, hogy az LMP-sek már csak ilyenek (mint én) egy ötödik közölte, hogy nyugodtan költözzem Karácsonyhoz, egy hatodik liberálkomcsinak titulált, míg a hetedik szimplán jobbikosnak tekint, és így tovább.
A baloldaliak folyamatosan leordítják a hajam, hogy miért támadom Gyurcsányt, Bangónét, Márky Zay Pétert, vagy a Momentumot, mire fel ekézem a szocikat, az LMP-t, vagy a Jobbikot? Miért nem állok be egy "rendes" csoportba és teszem magam hasznossá? 

És mindkét oldal olyan érveket használ, amik mögött csak szimpla érzelmi igénytelenség húzódik meg. Gyűlölet, kirekesztés, undor, értetlenség, dezinformáltság, képzetlenség, tehetetlenség, tehetségtelenség, lustaság.

Jobb és bal?

Gyűlölködő halmazok, akik nem értik, hogy a jelen Magyarországában a társadalmi megosztottság, és az elszánt párthűség kivérezteti a gyerekeink jövőjét. Itt nincsenek rendszerváltó elvek, vagy reformgondolatok! A politikai elit a Fidesztől a Momentumig képtelen felérni, hogy az új értékrend létrehozása egy olyan értékideál alapján, ami csorbítja a társadalom lehetőségeit, mert arra épít, hogy a "hülyék, majd elhiszik" - egyre mélyebbre tapossa a magyar közéletet.

Én úgy vélem, hogy a társadalom a hibás.

Nincs értékrend, nincs gondolat, nincs terv, csak a pártok által épített ideológiai bálványok vaksi imádata, ahol a kritika és a középszerű véleményformálás egyfajta bulvár közéletet eredményez, ami az egyszerű felvetés, egyszerű megoldás szintjén vegetálva, kocsmai diskurzus szintjére zülleszt akár geopolitikai kérdéseket is! A szülők nem mutatnak példát a gyerekeiknek, a nagyszülők anyagi előnyért áruba bocsátják az unokáikat. A leszakadó társadalmi rétegek istene a napi megélhetés és azt, aki ebben segít hatalommal díjazza. A közmunkát egy év alatt fel lehetne számolni, a mezőgazdaságot öt év alatt újra lehetne indítani, ha... Ha a társadalom nem elfogadná a légből kapott érzelmi adományokat - Soros, migráns, Brüsszel - hanem merne és tudna kérdéseket is felvetni. 

Vajon tényleg annyiba kerül öt méter vasút, mint egy A8-as Audi (mert ennyibe kerül), vajon tényleg Paks2 a megoldás? Vajon édesanyámnak elég a havi kétezer forint emelés, vajon a gyerekem tényleg megfelelő tankönyvből tanul? Tényleg kell ennyi stadion és focista? Tényleg adóalapnak kell tekinteni a születendő gyerekeket?

Kérdések, amik néha fájdalmas válaszokat hoznak felszínre, amik reálisan mutatják be, hogy felelőtlen, középszerű, bamba robotok vagyunk, akiket a politikai elit úgy irányít ahogy akarja. 

Nehéz elfogadni és megérteni, hogy amit sokan mondanak, hisznek, vallanak, az még nem lesz sem igazság, sem követendő példa. Én magam,nem vagyok, se jobb, se baloldali, nem vagyok a társadalomtól független sem, de nem nézem tétlenül végig, hogy az ordító tömeg kivégezze a lányom jövőjét, szimplán csak azért, mert ma egymillió emberből, kilencszázkilencvenkilencezernek ez a kényelmes.

Persze nincsenek illúzióim sem, de a saját szerény erőmmel azon vagyok, hogy napról napra eggyel több ember értse meg, hogy látni és felismerni merre tart az ország (a szakadék felé) nagy dolog. Tenni azért, hogy eltérítsük ebből az irányból és megmentsük a gyermekeinket, a párunkat, a szüleinket, viszont kötelesség.

Én nem kérem, hogy kövess, azt sem hogy kedvelj. Nem kívánlak vezetni, vagy irányítani.

Annyit szeretnék, hogy mentsd meg a családod és ha szükséged van rám ebben a munkában, akkor csak szólnod kell. Jövök és ketten könnyebben megoldjuk! 

Hatalmas munka áll előttünk, együtt talán hamarabb végzünk.

Shepherd