Van ma egy szó, amit sokan, sokféleképp mondanak ki!

Alternatíva.

Manapság ez lett a nagy és boldog áhítat fogalma. Bennem pedig dolgozik a kérdés, hogy mégis... mire gondolsz, amikor kimondod: ALTERNATÍVA KELL!

Adórendszer? Nyugdíj? Energiaszektor? Kereskedelem? Kis és közepes vállalkozások? Mezőgazdaság? Iparfejlesztés? Igazságszolgáltatás? Vagy csak "szimplán" Orbán Viktorra, és Gyurcsány Ferencre? Ne adj isten bárkire a politikai közélet szereplői közül?

Mondd! Mire gondolsz? Mire szeretnél alternatívát? 

A társadalmi elvárások súlyos terhe alatt bárki megtörik, aki teljesíteni, vagy bizonyítani szeretne, mert egy komplex, átütő erejű, a problémák sokaságát felszámoló terv (alternatíva) nem írható le egy szóval!

A "folytatjuk" típusú politikai tartalomhirdetés és tartalomközvetítés elsilányította ezt a kérdéskört! 

Szubjektív megállapítás, de szerintem nincs alternatíva. És nem azért, mert reménytelen a helyzet, hanem azért, mert egy politikai, gazdasági, társadalmi, szociális természetű program (alternatíva) soha nem tud jobb lenni, mint az a társadalom, ami képes felfogni a programban megfogalmazott alternatív gondolatokat, értékeket, módszereket és lehetőségeket. Márpedig ma, Magyarországon, a társadalom egyszerűen a saját problémáit sem képes megfogalmazni, nemhogy a problémák megoldására adott válaszokat értékelni! (Eleve ezt a bekezdést nem érti a magyarok kilencven százaléka!)

A magyar társadalom elfelejtett olvasni, és elfelejtett érteni. 

Ma ha egy cikket, posztot, (programot, vagy tervet) bárki pár sornál hosszabban közöl, az elsikkad a kétszavas világ közhelyei között. 

Elvesztek a kérdések, elvesztek a felvetések. A propaganda durva indulattá silányította a világ legfontosabb kérdéseit (fenntarthatóság, klímakatasztrófa, környezetszennyezés, oktatás, egészségügy, háborúk, éhínségek, stb.) Napjainkban képtelen kihívás a magyar embereknek alternatívát mutatni, mert a tájékoztatás populáris közhelyeket szolgál ki, amik alapvetése olyan ősi ösztönökre apellál, mint a félelem, vagy a vágy. Manapság már nem oktatunk és nem nevelünk, csak elvárjuk, hogy egyes intézmények ezt megoldják értünk, de főleg helyettünk! Nem akarjuk érteni a világot, nem keresünk kihívásokat, lenézzük és kinevetjük a tudást, vagy az elhivatottságot.

Féltjük a gyerekeinket egy láthatatlan ellenségtől, aki átjön a határon és erőszakkal elveszi az életét, vagy a hitét, de ugyanezeknek a gyerekeknek a képét kitesszük a Facebookra, ugyanezen gyerekeknek mobiltelefont és Internetet adunk, hogy pőre létezésüket kontroll nélkül tegyék közszemlére egy olyan világban, ami bármikor felzabálja a gyengét. 

Felelősségről beszélünk egy olyan világban, ahol napi tizenöt (15) percet adunk a gyerekeinknek, de négy órát a televíziónak és az Internetnek. Fejlődésről és új emberi értékekről beszélünk, de a gyerekeinket arra neveljük, hogy kirekesszék maguk közül azt aki többet, vagy kevesebbet teljesít az átlagnál, ne adj isten más a bőre színe, a vallása, etnikuma, vagy szexuális orientációja. Szeretetről beszélünk, de csokit adunk ölelés, pénzt a megbecsülés, kritikát a támogatás helyett... Elvárjuk, hogy az iskola értéket közvetítsen, érthető formában a gyermekeinknek, de mi magunk nem adunk a gyermekeinknek ehhez értelmet és felfogást.

Sokszor megkapom kérdést: "Zoli! Mi az alternatíva?"

A válasz egyfelől nehéz, másfelől bonyolult.

Tudom, hogy te arra vársz, hogy majd valaki elmondja, hogy mi oldja meg a gondjaid? Miként kell kevesebb munkával több pénzt keresni, miként lehet kikerülni a politika által megmérgezett szürke hétköznapok sarából és ki az akire a voksod adhatod? Választ vársz olyan kérdésekre, amiket nem tudsz, nem akarsz, nem szeretnél megfogalmazni, mert sejted, hogy mindaz amiben élsz, az alapjaitól a tetejéig el van rohadva. Nem megoldást keresel, csak egy embert, egy pártot, aki elhiteti veled, hogy a dolgok jól mennek még akkor is, ha LÁTOD, hogy szó szerint összedől a világ.

Úgyhogy én - vagy bárki - hiába ír adó, vagy nyugdíjprogramot, fenntartható gazdaságról szóló elképzeléseket. Hiába a karitatív munka, a minta, vagy a példamutatás. Se én, se más gondolatai nem jelentenek majd neked alternatívát, mert a társadalom nem látja világosan azokat az összefüggéseket, amik korunk és jelenünk problémáit okozzák.

Úgy érzem - úgy hiszem - hogy amíg választástól választásig tántorgunk, ostobán és kiüresedetten, addig NINCS ALTERNATÍVA! 

Az alternatíva ugyan is nem idő, pénz, vagy politikai kérdés, csak azon dolgok fontossági sorrendje, ami mentén a gyerekeink túlélhetik a holnapot, a következő hetet, évet, évtizedet, vagy évszázadot. És amíg ezt berzenkedve elveted, mondván ez "érthetetlen ostobaság" és egy új párt, egy új kormány kell, nem pedig tudás, ismeret, készség, akarat, és felfedezés, azaz VÁLTOZÁS, addig itt felesleges alternatíváról beszélni. 

Shepherd